Bármilyen negatív esemény feldolgozásában nagy szerepe van annak, ki milyen beállítottságú, milyen a személyisége, kudarctűrő képessége. Külön tudja e választani a történteket aszerint, hogy rajta kívülálló ok miatt következtek be vagy elkerülhető lett volna. De valljuk be, még akkor is sokat foglalkoztat bennünket az a bizonyos: MI LETT VOLNA, HA…
Napjainkban gyakran előfordul, hogy egyedül élő fiatal-, középkorú-, vagy nyugdíjhoz közelálló emberek maradnak állás nélkül, kiszakadva egy viszonylag zárt munkahelyi közegből. Mindent megpróbálnak, hogy újra állásuk, munkájuk legyen, de egyre kevesebb sikerrel járnak. Emiatt mindinkább kilátástalannak látják helyzetüket. Megszűnik a napi kapcsolatuk olyan emberekkel, akikkel a több éve tartó közös munkának köszönhetően már szorosabb, akár baráti viszonyban voltak. Egy ideig még keresik a lehetőséget a találkozásra, közös programokra, de az alkalmak egyre ritkábbá válnak. És akkor még nem beszéltünk arról, milyen romboló hatása van az egészségre az anyagi helyzetből adódó stresszhelyzetnek. Amikor tanult, képzett embereknek kell megküzdeni nap, mint nap azzal az érzéssel, hogy „haszontalanul” telnek napjaik. Ha nem sikerül új munkahelyet találni, új munkakapcsolatot kiépíteni, akkor fokozatosan beszűkülnek az emberi kapcsolataik, aminek mentális következménye lehet. Többek között ezért is jó, hogy vannak olyan lehetőségek a munkavégzésre, mint a partnerprogramok, amik nem konkrét munkahelyhez kötöttek, ugyanakkor kialakul egy munkatársi kapcsolat az együtt dolgozók között.
Mara
