Zsidó barátaim ilyenkor a fények ünnepét, a Hanukát ünneplik. Hanuka ünnepén a zsidóság a Makkabeusoknak a szíriai görögök feletti győzelmére, a jeruzsálemi szentély megtisztítására és újraavatására, valamint a nyolc napon át égő mécses csodájára emlékezik. Budapesten, a Nyugati téren ezekben a napokban gyújtják meg a Menóra első gyertyáját….
A kis kultúrtörténeti bevezető után elkezdem az én régi adventi történetemet. Akkoriban egy, a külhoni magyarokkal foglalkozó alapítványnál dolgoztam. Egyik nap meglátogatott egy idősebb barátném, és elmesélte, hogy van egy ferences szerzetes, aki a Déván lévő ferences kolostorban összegyűjtötte a környékbeli szegény gyerekeket, hogy megpróbáljon könnyebb életet biztosítani nekik. Rozika néni azt is elmondta, hogy az említett szerzetes nehezen tudja etetni azt a sok éhes szájat. Abban az időszakban mentem Erdélybe előadást tartani. Gondoltam egyet, felkerestem a barátaimat, elmeséltem az imént leírt történetet és pénzt kértem a dévai gyerekek számára. Karácsony közeledtével az emberek érzékenyebbek a környezetük problémáira. Így voltak az én barátaim is. Rövid idő alatt tekintélyes összeg gyűlt össze, amit elvittem magammal Erdélybe. Ott aztán a gépkocsivezető munkatársammal böllért kerestünk, disznót vágattunk, bevásároltunk konzervet, száraztésztát, kenyeret (a pék a kérésemre sütött néhány veknit), egy zsák pityókát. Szóval elvertük a pénzt, amit gyűjtöttem, és felcuccoltunk. Megjegyezném, hogy délelőtt kirittyentve, szép ruhában előadást tartottam, délután farmerben és bakancsban disznót kergettem. Disznóvágás után a böllér a malacfülét megsütötte nekem, amit én egy darab kenyérrel és kis kupica pálinkával kísérve megettem vacsorára. Olyan volt, mint a Mici néni két élete című filmben. A történet innen már egyszerű. Hazafelé elmentem Dévára, bekopogtam a ferences kolostorba, megkerestem a szerzetest, bemutatkoztunk egymásnak, majd a gyerkőcök bevitték a nekik hozott élelmet. Mint a mesében, ugye? Adva volt egy ferences szerzetes, aki összegyűjtötte a szegény gyerekeket, aztán Rozika néni, aki a hírt elhozta, aztán a barátaim, akik a pénzt adták, aztán a főnököm, aki elküldött Erdélybe….Ilyen egyszerű…Ez volt az én személyes adventi történetem…azóta ismerjük egymást Böjte atyával…Aki nem hiszi, járjon utána.
Andi
