Talpra kell állnom!

2012 december 4. | Szerző: Állásnélküli élet.... |

„Akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek

mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg,

járnak és nem fáradnak el!” (Ézs. 40. 31)

Ezt az Igét kaptam lelki atyámtól a konfirmációm alkalmából. Hogy most miért jutott eszembe? Talán az advent is teszi….Sajnos azonban más, nagyon is konkrét oka van, hogy erre az Igére gondoltam. Arról már írtam, hogy édesanyám halála után beteg lettem. Míg otthon voltam a munkahelyemet átszervezték. Az egység, ahová tartoztam, átkerült egy másik intézményhez. Engem nem vittek magukkal. A főnökasszonyom sajnos nem viselte el, ha valaki jártasabb nála a területen. Így hát tegnap kiderült, hogy nincs munkám. Bár nagyon rosszul jön ez nekünk, de valahogy mégsem keseredtem el. Sőt, óriási megkönnyebbülést éreztem. Volt már olyan érzésetek, hogy úgy kizsigerelnek, hogy már a nincs is jobb. Munkatársaimmal napi 12-14 órát dolgoztunk, sokszor hétvégén is. Dicséret, motiváció sehol, csak a földbe döngölés.

Mikor haza értem, fiam megkérdezte: kirúgtak anya? Én pedig megkönnyebbülve igennel válaszoltam.  A gyerekem erre megjegyezte, hogy még senkit látott örülni annak, hogy nincs állása. Azért nem ilyen egyszerű a dolog, hisz most mi is nagy bajban vagyunk. DE! Vége lett a mintegy két évig tartó megaláztatásnak, amibe majdnem belerokkantam. Nehéz olyan légüres közegben dolgozni, ahol  ismeretlen fogalmak a bizalom, (akár e megelőlegezett is), a szakmai tapasztalatok elismerése, az emberek méltóságának tiszteletben tartása, a kollegiális jóviszony.

Hogy most mit csinálok? Elolvasom újra és újra a konfirmációs Igémet. Ötletelek a barátaimmal. Neki láttam az MLM-es munkának. Blogot írok. Szerencsére a családom mellettem áll. Ha van Nektek  is hasonló élményetek, szívesen elolvasnám.  És ötletek a továbblépésre?

Andi