….Mi szeretünk?

2012 december 8. | Szerző: Állásnélküli élet.... |

Marával úgy döntöttünk, hogy a szeretetről mindketten írunk. – Miért is? Elsősorban az aktualitás okán, másodsorban azért, mert eltérő egyéniségünk miatt másként közelítünk a fogalomhoz.

Az Újszövetség több fogalmat használ a szeretetre: a.) filia, baráti szeretet (szeretlek, mert, olyan vagy, amilyen vagy) Ez a felebaráti szeretet, sokan az anyai szeretetet is ide sorolják. Egy lépésre az Isteni szeretettől.; b.) férfi-nő közti szeretet az eros (szeretlek, mert szükségem van rád); c.) Isteni szeretet, agape (a feltétel nélküli szeretet),

Az Ószövetség a szeretetet a kölcsönösség alapján tanítja, és a szemet-szemért, fogat-fogért elvet vallja. Az Újszövetség már magasabb követelményt állít: a feltétlen szeretet elvét hirdeti azokkal szemben is, akiktől nem várhatunk viszonzást. “Szeressétek ellenségeiteket, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek” (Lukács 6,27.)

Szeretetre kiéhezett korban élünk. A holisztikusan gondolkodó orvosok a megmondhatói, hány ember betegsége mögött áll valódi okként a krónikus szeretethiány, vagy a másokkal szembeni szeretetlenség. A mostanság oly gyakori szív-és érrendszeri-, valamint daganatos megbetegedések hátterében is ez áll, a szakértők szerint.

A személyes életemben minden, hozzám közelálló emberrel igyekszem tudatni, hogy szeretem őket. Egy érintéssel, simogatással, puszival, gondoskodással, odafigyeléssel. Ezernyi lehetőség, praktika adódik szeretetünk kimutatására, sokszor kimondjuk, sokszor csak arra utaló gesztusokat teszünk. Én például időről időre felhívom nyugdíjas kollégáimat, beszélgetek velük, próbáljátok ki, örömet okoztok vele. Családom tagjainak gyakran mondom, hogy szeretem őket. Persze azontúl, hogy elmondom nekik, próbálok a kedvükre is tenni. Azok a barátaim, akik nem ilyen nyitottak mint én, néha hátra is hőkölnek a túláradó érzelmemtől. Ezzel együtt azt is élvezem, ha én is érzem a családom, barátaim szeretetét. Néha képes vagyok ki is provokálni egy-egy erre utaló gesztust azoktól a szeretteimtől, akik visszafogottak az érzelmek terén. Gyerekkoromban gyakran kérdeztem anyumtól: – szeretsz? Anyukám pedig mindig azt válaszolta: persze, hogy szeretlek. Tudtam én, de hallani is akartam. Anyunál a kórházban, sírva a kezét szorongattam, csak annyit tudtam kinyögni, hogy szeretlek anyukám. Noha ő már nem tudott beszélni, ahogy rám nézett, éreztem a választ. Így búcsúztunk…

Néhány szót ejtsünk az erosról is…-.a minap olvastam, arról, hogy a ma embere szorong az érzelmektől, mert a szeretet és a szerelem is a másikat helyezi a középpontba. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a szerelem „páros műalkotás”, ahogy Gyökössy mondja. Képtelenek vagyunk elhinni, hogy adni jobb, mint kapni, és a szerelem lényege az: adni.

És még egy fontos dolog: meg kell tanulnunk a szeretetet elfogadni is – és bármilyen furcsa, ez néha sokkal nehezebb, mint szeretetet adni. Egy harmonikus kapcsolat (bármilyen jellegű, barátság, vérségi vagy párkapcsolat) alapfeltétele a kölcsönös nyitottság, ez teszi lehetővé a szabad energiaáramlást – márpedig a szeretet – ENERGIA, mégpedig a létező legpozitívabb fajta.

Andi