Változás I.

2012 december 28. | Szerző: Állásnélküli élet.... |

“A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra.” (Paulo Coelho)

Az előző bejegyzésemet követően több ismerősöm/barátom megkeresett, és mindenféle jó tanáccsal ellátott. Jól esett, hogy sokan együtt éreznek velem, sőt komolyan elgondolkodtak azon is, hogy mitévő legyek, merre induljak. Persze nekem is vannak ötleteim, illetve inkább ötletcsíráim, valamint összeolvasok mindent ebben a témában. Ebből követően pillanatnyilag egy információhalmaz van a fejemben. Most leírok belőle néhány gondolatot, segítsetek szétválogatni!

Azt a tanácsot kaptam, hogy próbáljam a meglévő tudásomat, tapasztalataimat hasznosítani. Na, ezzel mindjárt van egy kis baj. Akik ismernek, tudják, hogy végzettségem politológus, és mintegy húsz évig a külhoni magyarok ügyeivel foglalkoztam, különböző területeken, különböző munkahelyeken. Javaslatok: hol tudnám én ezt a tudást, felhalmozódott tapasztalatot kamatoztatni? Szerintetek? Na jó, a kérdés költői volt.  Egyszer nagyon bátor leszek, és nyilvánossá teszem a választ is. Addig: no comment.

Javasolták, hogy a blogírást tereljem szakmai síkra, a beírások egy irányba mutassanak. Természetesen ebben van ráció, de pillanatnyilag még az irányt is, a stílust is keresnem kell.

Fontos szempont az is, hogy jó lenne önállósodni, függetlenedni, szeretném végre nem négyéves intervallumokra osztani az életem, és ebből következően négy évente reszketni a munkámért. Én ugyanis még azon közszolgák közé tartozom (01.07-ig), akik a feladatokra koncentráltak, nem a helyezkedésre. Rájöttem, hogy ezután valamiféle saját vállalkozásban kell gondolkodnom, s ezzel egyidejűleg túl kell lépnem önmagam árnyékán. Nem szabad rettegnem nap mint nap, nálam tapasztalatlanabb, bár lényegesen karrieristább főnökök sokszor egymásnak, sőt maguknak is ellentmondó utasításaitól. Nem szabad napi 10-12 órában a mundér becsületét is védve küszködnöm.

Kompetenciáimat tekintve: képes vagyok új dolgokat megismerni, megtanulni; jól kommunikálok; ügyesen szervezek; a munkabírásom, mint egy bivalyé; empátiával  rendelkezem. Érdekel a vallás, az irodalom, (sajnos) a politika, a környezetvédelem, a film és a zene.

Mindezt tegyük be egy turmixgépbe, kapcsoljuk legalább kettes fokozatra, rázzuk jól össze. Kíváncsian várom, hogy mi lesz belőle.

Szerintetek? „Brainstormingoljunk” arról, hogy merre induljak. Nehogy azt írjátok, hogy „semmirekellő” vagyok. De írjatok valami okosat, „plíz”!

Andi