Fogadalmaink gyakran valamiféle társadalmi elváráshoz, aktuális trendhez kötődnek. Az egészséges életmód, a dohányzásról való leszokás, a fogyókúra, a több sport, a nyelvtanulás, mind ilyen típusú fogadalmak. Én évekig dohányoztam, majd gyerekvállalás előtt leszoktam. Semmi fogadalom, semmi trend nem befolyásolt ebben. A fogyókúra már nálam is az aktuális divathoz kötődik. Régebben mindig megfogadtam, hogy lefogyok, aztán sosem sikerült. Legerősebben akkor fog el a fogyókúrázási vágy, mikor vásárolni indulok. Az üzletekben látom a sok szuper 36/38-as cuccot, ami nem jó rám, és akkor elkeseredek. Ilyenkor szoktam megkérdezni az eladót, hogy „teve méret van e”. Általában nincs. Én ilyenkor úgy, de úgy megfogadom…, hiába. Sajnos csokifüggő vagyok. Mi a húsvétot megelőző negyven napon keresztül böjtölünk. Nem tartunk teljes böjtöt, hanem mindenki lemond arra az időszakra valamiről, amit nagyon szeret. Domi és én a csokit választjuk. Domi évek óta megtartja (még kakaót sem iszik), én félidőben feladom. Mindig akad valami ésszerű magyarázatom a csokievésre.
Visszatérve a fogadalmakhoz…Sokan mondják, hogy nem fogadnak meg semmit, hisz úgy sem tartják meg. Én egy köztes álláspontot képviselek. Amondó vagyok, hogy olyan fogadalmat tegyünk, amit komolyan gondolunk, és kizárólag a saját fejlődésünk érdekében, illetve saját örömünkre teszünk. (Én például – saját örömömre – egy piercinget fogok tetetni az orromba, ami lássuk be, az ötvenes éveiben járó nők körében nem kifejezetten trendi.)
Komolyra fordítva a szót, azt javaslom, ha valaki szeretne valamin változtatni, és ehhez esetleg egy fogadalmat hív segítségül, az emlékeztesse magát minden nap a fogadalmára. Például tegyen ki egy cetlit, vagy egy képet a lakásában, amit minden nap láthat, olvashat. Vegye komolyan önmagát, csak így van esély a sikerre. Mindennek megvan a maga ideje, és ha még nem tartunk ott, hogy változtassunk, akkor annak oka van. Ha az irányt kijelöltük, és a fejünkben tartjuk, nem fogunk utat téveszteni.
Andi
