Megtörtént…

2013 január 22. | Szerző: Állásnélküli élet.... |

Elég közhelyesnek tűnik a cím, de nincs jobb ötletem a kialakult helyzetre. Tegnap valóban megtörtént, azaz bementem a volt munkahelyemre és aláírtam a „felmentő” papírjaimat. Végérvényesen elkezdődött az, amivel mintegy fél esztendeje riogattak, elkezdődött a felmentési procedúrám. Külön pikantériája a dolognak, hogy az egyik, sőt az egyetlen olyan munkatársnőm intézte a felmentésemet, akivel szinte baráti kapcsolatom van. Ebből következően olyan paradox helyzet alakult ki, hogy én vigasztaltam őt, mert majdnem elsírta magát.

Kiderült, hogy azért váltak meg tőlem, mert nincs a végzettségemnek megfelelő állás a Közigazgatási és Igazságügyi Hivatalban. Elég álságos indok, hisz politológus vagyok, jeles közigazgatási szakvizsgával körítve. Azt azért nehéz lenne leírni, hogy „Sem rokona, sem ismerőse Nem vagyok senkinek, Nem vagyok senkinek. Vagyok, mint minden ember: fenség, Észak-fok, titok, idegenség, Lidérces, messze fény, Lidérces, messze fény.” (Ady Endre)

Még egy érdekes dologra figyeltem fel, míg vártam a hivatalos papírjaimra. Az épületben jöttek, mentek az emberek, lányok, fiúk, fiatalok, szépek, max. 35 évesig. Az én korombéli, ötvenes, no pláne ötven pluszos „kövületek” csak elvétve, a humán-, és pénzügyi osztályokon találhatóak. Úgy tűnik, az érdemi munkát csak harmincas éveiben járó, manöken alkatú fiatalok tudják végezni. A magamfajta ötvenes, sántikáló, kissé molett nő csak rontja az összképet. Talán ismeritek a fiatal Sziddhárta herceg (Buddha) történetét. Buddha apja, a király bezáratta fiát a palotába, hogy ne találkozzon az öregséggel és a halállal. Lehet, hogy ez történik ma is?

A kilencvenes évek eleje óta – mióta nem tanítok – a közszolgálatban dolgoztam. Felesküdtem arra, hogy – nagy szavakkal élve – a „ a hazámat szolgáljam”. Az utóbbi kormányváltásig ezt minden, hangsúlyozom minden főnököm el is ismerte. A munkám minőségével sem volt semmi gond. Sőt!

Most már ez nem volt elég. Vajon most mire kellene felesküdni, hogy elég legyen?
Na jó, csak vicceltem. Mindenesetre, ha valaki egy olyan álláshirdetéssel találkozik, ahol egy ötvenes, átlagos kinézetű, nagymunkabírású bölcsészt keresnek, szóljon.

Ugye mekkora „hendikeppel” indulok?