A jövőbe látás képessége (álláskeresés II.)

2013 február 28. | Szerző: Állásnélküli élet.... |

„Amit csak kérni fogtok az én nevemben, megadja néktek!” (Jan.16,23.)

Most, hogy itthon vagyok, bevallom én is gyakrabban szörfözök a tv távkapcsolójával. A minap ott ragadtam az egyik csatorna előtt, és elkezdtem bambulni. Először azt hittem vicc, és a képernyőn látott hókuszpókusz (na jó: Asztro show) nem érdekel senkit, inkább csak képernyővédőként funkcionál. Láttam, hogy egy személy ül, kártyát pörget a kezében (megjegyzem annak idején Rodolfó jobban csinálta), és egy égő gyertya fölött köröz egy pálcával. Eközben számomra teljesen ismeretlen mondatokat mondogat, arra biztatva a nézőket, hogy telefonáljanak neki.  A képernyő alján látszik egy borsos összeg a hozzátartozó telefonszámmal, amit felhívva ettől a furcsa nevű embertől megtudhatjuk a jövőnket. Megtudhatjuk, hogy lesz e pénzünk, egészségünk. Mint írtam, először nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a dolognak, inkább csak viccesnek találtam. Ahogy azonban tovább néztem a műsort (?), rá kellett jönnöm, hogy nem  „felesleges” ez  a műsor, inkább nagyon is hasznos, valódi pénznyelő. Ha lenne kedvem nézni, jó tanulmányt írhatnék belőle. Általában idős, sírós hangú nénikék, középkorú nők telefonálnak, sok pénz és jó egészség reményében. Ha épp nem telefonált senki, akkor a mágus igézően belenézett a kamerába, és búgóhangon invitálta további telefonálásra a nézőket.

Ha gyors és elhamarkodott következtetést szeretnék levonni, akkor azt mondanám, hogy az emberek nagyon szegények és nagyon betegek. Nem utazni, tanulni, szórakozni szeretnének, nem egy bensőséges vacsorát szeretteikkel, hanem pénzt és egészséget. Minimál életprogram. Szörnyű volt hallani egy sírós nénit, aki szeretett volna egy kis pénzt kapni, majd azt mondta, hogy rajta még nem segített senki. És a jövendőmondó megnyugtatta, hogy ő lesz az, aki megoldja a néni életét. Pénzzel, egészséggel, nagy-nagy fordulattal…

Ha pofátlan lennék, én is belefognék. Egy jól hangzó név, egy gyertya, egy pakli kártya, mintegy száz szóból álló aktív szókincs, hókuszpókusz a pálcával a gyertya körül, egy-két pörgetés az imamalommal, és nem kéne gondolkodnom, hogy miből fizetem be a csekkjeimet. Ja, és nem utolsó sorban boldoggá tenném az embereket. Vagy átvágnám, illetve lenyúlnám? Kicsit összezavarodtam.

Sok ilyen típusú munka van a mai munkaerőpiacon, ha nem is ilyen könnyű felismerni a lenyúlásokat. Nem szeretnék nagy szavakat használni, de én nem vagyok partner az efféle munkákhoz. Hitem szerint nem ez a megoldás. Azt még keresem.

Andi