Régen írtam már a dolgok folyásáról, de mentségemre legyen mondva, hogy elfoglalt voltam az utóbbi időben. Álláshirdetéseket böngésztem ezerrel. Erről már írtam, de összefoglalva: ma Magyarországon akár a köz-, akár a magánszférában fiatal, több diplomás, több nyelven beszélő, némi szakmai gyakorlattal rendelkező munkaerőt keresnek. Ha nő az illető, akkor minimum Barbie kinézettel, és az Óz, a nagy varázsló című meseregényből ismert pengeeszű Madárijesztő képességeivel kell rendelkezzen. Ezen felül a közszférában még legyen egy tűzhöz közeli keresztpapája is. Szemem előtt megelevenedik Móricz Rokonok c. regénye. Nektek is dereng valami? Mondjuk én ismerek egy csajszit, aki nem rokon, és mégis dolgozik a közigazgatásban, őt biztos ott felejtették. Miután én a világon semmi „trendi” tulajdonsággal nem rendelkezem, az ismerőseimnek pedig, akik segíteni tudtak volna, hozzáragadt a kezük a saját íróasztalukhoz, fel kellett adnom a keresést.
És akkor jött az ötlet (abban sosem volt hiány, de most oly kort élünk, amikor a kreativitás nem nyerő)! Összeszedtem az összes negatív és pozitív tulajdonságom, és feladtam egy álláskereső hirdetést. Ne tudjátok, mennyien telefonáltak. Három napig még a fürdőszobába is telefonnal mentem. Kiderült, hogy fordítva egyszerűbb. Az irónia megtette a hatását. Mindenkinek szóban is elmondtam, hogy távolról sem hasonlítok Barbie babához, és még járáshibám is van. Az egyik pasi erre azt mondta, hogy ő munkaerőt keres és nem balett táncost.
És kinyílt az internet világa… Most céget alapítok, egy csomó barátot szereztem… Beszélek naponta angolul és magyarul…Izraeltől Indiáig mindenféle emberrel. Közben minden nap friss ebédet főzök, akkor és annyit dolgozom, amennyit akarok, négyévente nem rettegek, hogy csókos vagyok vagy nem. És nem hallgatom nálam képzetlenebb emberektől, hogy ITT ÉJFÉLIG TART A MUNKAIDŐ!
A kezdet jó, bízom a folytatásban!
Andi
