Vidéki életem

2012 december 3. | Szerző: Állásnélküli élet.... |

Egy korábbi bejegyzésemben írtam: vidéken élek, így elég behatároltak a lehetőségeim.  Ez csak felületes megközelítése a dolgoknak, ami úgy érzem kiegészítésre szorul, nehogy valaki azt gondolja, a vidéki életnek csak hátrányai vannak. Egy vidéki város agglomerációs körzetében van az a falu, ahol 25 éve élek. Szeretek vidéken élni, én választottam akkor, amikor a városban is élhettünk volna.  Ebben nagy szerepe volt annak, hogy vidéken élő családban nőttem fel, tehát a mintát otthonról hoztam.

Behatárol, de miben is? A várostól való távolság éppen ideális volt arra, hogy egészséges körülmények (jó levegő, zöld környezet) között éljünk egy gyermekkel, ugyanakkor a város előnyei (kultúra, egészségügy, ügyintézés) elérhető közelségben legyenek.  Emellett jótékonyan egy aktív életre „kényszerített” bennünket. Meg kellett tervezni milyen legyen a kert, növények legyenek, törődni, ápolni kellett őket, hogy azt az esztétikai élményt adják, amire vágytunk. Ez fizikai munkát jelent a mai napig, ami mozgással párosul, és egészséges. A fűnyírásról nem is beszélve, különösen akkor, ha elég nagy a terület! Pozitív oldalról szemlélve, áprilistól novemberig nem kell konditerembe járnom. Nagy kérdés, mi lesz akkor, ha tovább jár az időm kereke…, hogyan fogom pl. a létrán állva lefesteni a csatornát?

A másik nagy hozadékát az emberi kapcsolatok terén tapasztalom. Ha elszaladok vásárolni, az minimum egy óra. Nem azért, mert sok időt töltök a boltban, hanem azért, mert az emberek nem mennek el egymás mellett szó nélkül az utcán. Kevésbé közömbösek, nyitottabbak, érdeklődve kérdezik a másikat, és nem csak formalitásból. Lehet, ezt a kivételes helyzetem javára kellene írnom, hisz 25 év alatt tanárként legalább három generációval kerültem személyes kapcsolatba.  Igaz ez matematika is, hisz kisebb lélekszám esetén nagyobb a lehetősége, hogy találkozz egy ismerőssel, mint egy több tízezres nagyvárosban.  Akkor miben érzem azt, hogy behatárol a vidéki élet? A könnyű kimozduláshoz jó, ha van autó (igaz, fenntartani egyre nehezebb), mert a tömegközlekedés körülményesebb, mint a városban. Amíg a számítástechnika vívmányait nem használtam, ritkábban volt mód a személyes találkozásokra. Szerencsére ma már ez sem probléma. Summázva: mégsem szűkíti, határolja be a lehetőségeinket a vidéki élet, ha sorra vesszük az előnyeit és a hátrányait. A világ közel hozható bárhol is éljünk.

Tudom, valamikor váltani kényszerülök. A korom, a tennivalók mennyisége- nehézsége, a gyermekemtől való távolság miatt. Ez még odébb van, és ha ez lesz a feladat, akkor azt is megoldom.

Mara