Számvetés – Tervezés

2013 január 4. | Szerző: Állásnélküli élet.... |

  Elmúlt egy év, és az ember számvetést készít arról, mit, hogyan sikerült megvalósítani a terveiből. Már aki szokott ilyet…

Bevallom, hosszú évekig én sem tettem. Végeztem nap, mint nap a szükséges feladataimat, kötelességeimet, és jó, ha egy nyaralást, lakásfelújítást megterveztem. A tervezéssel kicsit jobb viszonyban voltam, mint az értékeléssel. Igaz megtettem én is, de inkább az adott feladat elvégzése után, sem mint egy egész évet lezárva.  Aztán megismertem Piró barátnőmet, és tőle hallottam arról, hogy is kell/lehet ezt úgy igazán csinálni, így most én is próbálkozom…

Az elmúlt év legnagyobb változása a nyugdíjazásom volt, és bevallom, kellett két hónap arra, hogy „sebeimet nyalogassam”, túltegyem magam a dolgon, kitaláljam hogyan tovább. Úgy tűnik jól választottam. Ez a Network marketing munka kellő kihívást jelentett, ugyanakkor érdekes, új tanulnivalókkal látott el, emberekkel vagyok kapcsolatban, továbbra is tanítok, így azt is mondhatom, telitalálat számomra. Nagyon jó baráti kapcsolataim alakultak, köztük az, aminek egyik eredménye a közös honlap és ez a blog. Ez újabb lehetőségeket jelent, ahol mindketten kiélhetjük alkotási vágyunkat, illetve megmérettetjük magunkat. Másik fontos pozitívuma ennek a munkának, hogy akik az általam kínált partnerprogramban részt vesznek, megtanulták hogyan tudják kiegészíteni a bevételeiket. Segíteni pedig jó érzés.

A másik tervem a házeladás, már közel sem mondható ilyen sikeresnek. Mivel a fiaméktól, az unokáktól elég nagy távolságban élek, ráadásul senkihez nem kell alkalmazkodnom, a munka sem köt már ide, ésszerű lenne közelebb költözni hozzájuk. Egymagamnak sok ez a négyzetméter, egy kisebbet olcsóbb lenne fenntartani, nem leszek fiatalabb a szükséges munkákhoz, gyakrabban lehetnék az unokákkal, nekik pedig jól jönne a segítség, tehát pro-kontra okból van elég. A sikertelenség oka ismert: nincs vásárló, az embereknek kevés a pénze, ill. csak nagyon áron alul lehet eladni. Ez tehát nem jött össze, viszont ezt rajtam kívülálló oknak tulajdonítom.

Ennek a nagy távolságnak van egy előnye, az unokák nyaralása. És ez remek volt az idén is! Emlékeztet arra, amikor nekem volt részem hasonlóban. Annak volt valami különleges varázsa, ahogy a nagymamánál teltek a napok. Így aztán nagyon igyekeztem, hogy mindig csináljunk valami olyat közösen, amit otthon nem lehet. Az idén a sátorban alvás vitte el a pálmát… igaz, ezt már az apukájukkal élvezték a lányok.

Ha summáznom kellene, azt mondanám nem volt ez olyan rossz évem… Igaz, azt már sikerült megtanulnom, hogy olyan okok miatt nem bosszankodom hosszú ideig, amiket nem áll módomban befolyásolni, amik nem rajtam múlnak.

Lehet, nem mindenki gondolja így?

Mara