További történések, avagy álláskeresés ma Magyarországon…

2013 január 30. | Szerző: Állásnélküli élet.... |

S mégis, magyarnak számkivetve,
lelkem sikoltva megriad –
édes Hazám, fogadj szivedbe,
hadd legyek hűséges fiad!

(József Attila)

A felmentésem kapcsán írt bejegyzésem népszerűre sikeredett. Köszönöm, hogy ilyen sokan olvastátok. Ezt követően sok üzenetet kaptam különféle módokon: FB, telefon, email. Nagyon sok jószándékú ismerősöm kért tőlem aktuális önéletrajzot. Jól esett, hogy sokan próbáltak/próbálnak segíteni nekem. Elég közhelyes lenne azt írnom, hogy ilyenkor ismerszik meg az igazi barát. Ez csak részben igaz, hisz van egy csomó olyan barátom, aki segítene, de nem tud, van olyan, aki tudna, de nem segít. Ezt már korábban kifejtettem, nincs több mondanivalóm erről.

Inkább leírom próbálkozásaimat az ún. internetes állásbörzén. Lassan már messziről „kiszagolom” melyik kamu, melyik nem. Most leírok egy történetet a viccesebb fajtából. Jó, ha a nyomorodon legalább röhögni tudsz. Előre bocsátom, hogy tapasztalataim szerint a nyilvánosan megjelenő állások betöltéséhez túl öreg vagyok. Persze ezt nem ebben a formában tolják a képedbe, á, dehogy. Az elegáns változat: túlképzett vagy. Ugye mennyivel szebb? Nem azt mondják, hogy nem vagy egy 25 és 30 év közötti cicababa, ezért aztán nem kellesz. Nem, túlképzett vagy, keress a képzettségednek valót. Az viszont nincs. Hülye Lenin, miért mondta, hogy tanulni, tanulni, tanulni? Sosem tetszett ez nekem igazán.

Most jöjjön a vicces történet. Jelentkeztem egy teljesen átlagos, felsőfokú végzettséget igénylő, fényképes CV-t kérő álláshirdetésre. Miután semmi konkrétum nem volt, elküldtem a bölcsész diplomáimat tartalmazó önéletrajzomat, és kértem némi tájékoztatást a feladatról.

Nem sokkal később a CÉG ügyvezető igazgatója válaszolt, hogy pontosan engem kerestek az állásra, minden tekintetben megfelelek. Dagadtam (bár nem kellene) a büszkeségtől: én kellek, öregen, túlképzetten. Ezt az embert az Isten küldte. Aztán jött a fekete leves…

A feladat: ablak- és ajtószigetelést kell árulnom, ablakonként, ajtónként x % jutalékért: De kinek? Azt találjam ki. Telefonkönyv, ismerősök… erre való a kreativitás, ami nekem van, hisz írtam, nem?

Aztán küldtek egy komplett párbeszédpanelt: kérdés-válasz, kérdés-válasz. Nincs alternatíva, ezt kell mondani… Megj. az érdeklődőket is értesítették erről? Mi van, ha nem ezt kérdezik, vagy nem ezt válaszolják? Ja, a kreativitás… de hát a szigetelésről? Nem olvasták el az önéletrajzomat?

Aztán a hab a tortán… Még fel sem ocsúdtam, két nap múlva jelentkezett az ügyvezető úr azzal, hogy még nem érkezett általam megrendelő. Ezért hívjam fel őt, és mondjam fel szó szerint a küldött párbeszédpanelt. Biztos nem tanultam meg rendesen a szöveget. Ez aztán betette a kaput. Megírtam, illetékes úrnak, hogy felejtsenek el.

Eddigi tapasztalataim summázata: gazdag legyél, fiatal és csókos. Gazdag csak azért, hogy ne kerülj ilyen helyzetbe, a másik kettőt tudjátok…

Andi